Rendkívül meg vagyok lepve a választási eredményeket látva. Mindenképpen Tisza győzelemre számítottam, de szoros versenyre. A személyes predikcióimból semmi nem lett. Nagyon sokféle gondolat kavarog bennem Orbán és Magyar beszédének meghallgatása után.
Egyrészről, mint Tisza szavazó, örülök és felszabadultnak érzem magam, hogy - talán végérvényesen, tehát úgy, hogy vissza már nem térnek - megbukott Orbán és a Fidesz 16 éves uralma. Részben az unásig emlegetett "gyűlöletkeltésből", a folyamatos, végtelenül ostoba és infantilis kormányzati propagandából volt elegem, az inkopetens vezetőkből, illetve úgy általánosságban azzal a külpolitikai iránnyal, amelybe az országot terelte Orbán, legfőképpen a saját szövetségi rendszereink (EU, NATO) elárulása az oroszok érdekeinek kiszolgálása által. Elképesztő számomra, hogy a történelemből mit sem tanulva nem hogy megbízunk Oroszországban, még ki is szolgáljuk őket. Lehet persze rá mondani, hogy ez a Horthy-szerű hintapoltika valójában a "magyar emberek érdekében" történik, de mindezzel csak a két szék helyett a földre esünk. A NER, a "nemzeti tőkésosztály" kiépítéséből, a Horthy-rendszer félfeudalizmusának maradványainak megszilárdításából mit sem profitált az átlag magyar.
Kíváncsi vagyok mennyire fogja tudni véghez vinni a Tisza a programját, én jelenleg hiszem, hogy ténylegesen változtatni akarnak a országon és pozitív irányba. Ha csak a programjukban foglaltaknak akár csak a negyedét megvalósítják és ezzel mondjuk ténylegesen javul mondjuk a közszolgáltatások minősége, szerintem megérte a kormányváltás.
Másrészről viszont aggódom és egyben egy furcsa bűntudat is van bennem azzal kapcsolatban, hogy a Tisza kétharmados többséget szerzett, amihez én is hozzájárultam. Szerintem sajnos nagyon is meg van az esélye annak, hogy nem lesz itt semmiféle "rendszerváltás" és valójában csak az egyik autokratát cseréltük le egy másikra. Mert mi is változott valójában? Ennek az országnak a kultúrája, az emberek mentalitása ugyanaz lesz reggel is, amikor a "közös győzelem" adta eufória alábbhagy. Ez a nép, aki tegnap még megszavazta a Tiszát, megszavazta Orbánt is nem is egyszer, hanem négyszer egymás után. Nem azt látom, hogy az emberek többsége itt nyugati típusú (elsősorban holland, német, francia stb.) demokráciát akar, ahol nem két nagy tömb váltja egymást, hanem több párt, többféle ideológia is képviselve van az országgyűlésben. Kétségeim vannak afelől is, hogy az "elszámoltatás" mennyire lesz sikeres és hogy az hogyan fog végbe menni. Hogy a NER tervezett lebontása ténylegesen a régi rendszer lebontását, majd utána egy jobban működő és kevésbé korrupt rendszer felépítését jelentse, nem pedig felépíteni ugyanazt csak más személyekkel, narancs helyett kék színnel. Mert a térképet elnézve most tényleg ez látszódik: full narancs helyett full kék. A történelmi tanulság az, hogy az esetek nagy részében csak a személyek cserélődnek, minden más marad régi, avagy a jól ismert "nothing ever happens". Ezt a jelenséget fejezi ki a profilom alatti idézet is: Everything can happen in life, especially nothing.
Persze tisztában vagyok vele, hogy a tágabb képet nézve demokrácia maga egy diszfunkcionális rendszer, de ennél jobb jelenleg nincs, hacsak nem akarjuk visszaállítani a monarchiát.. Ez az állítás persze ellentmond az egész posztnak, mivel ha ezt tényleg így gondolom nem lett volna értelme elmenni szavazni, de mégicsak emberek haltak meg azért a múltban, hogy nekem, mint egyszerű átlag polgárnak legyen "beleszólásom" a politikába, így én már csak ezért is élek mindig ezzel a jogommal.
Több mindent is tudnék írni ezzel az egésszel kapcsolatban, de már nincs hozzá sok energiám. Nem tudom elolvassa-e bárki is ezt a posztot, főleg egy incel fórumon, de ki kellett írnom magamból a gondolataimat és ez egyetlen hely ahol érdemesnek tartottam megosztani, hátha egy-két idetévedő magyar elolvassa.
Egyrészről, mint Tisza szavazó, örülök és felszabadultnak érzem magam, hogy - talán végérvényesen, tehát úgy, hogy vissza már nem térnek - megbukott Orbán és a Fidesz 16 éves uralma. Részben az unásig emlegetett "gyűlöletkeltésből", a folyamatos, végtelenül ostoba és infantilis kormányzati propagandából volt elegem, az inkopetens vezetőkből, illetve úgy általánosságban azzal a külpolitikai iránnyal, amelybe az országot terelte Orbán, legfőképpen a saját szövetségi rendszereink (EU, NATO) elárulása az oroszok érdekeinek kiszolgálása által. Elképesztő számomra, hogy a történelemből mit sem tanulva nem hogy megbízunk Oroszországban, még ki is szolgáljuk őket. Lehet persze rá mondani, hogy ez a Horthy-szerű hintapoltika valójában a "magyar emberek érdekében" történik, de mindezzel csak a két szék helyett a földre esünk. A NER, a "nemzeti tőkésosztály" kiépítéséből, a Horthy-rendszer félfeudalizmusának maradványainak megszilárdításából mit sem profitált az átlag magyar.
Kíváncsi vagyok mennyire fogja tudni véghez vinni a Tisza a programját, én jelenleg hiszem, hogy ténylegesen változtatni akarnak a országon és pozitív irányba. Ha csak a programjukban foglaltaknak akár csak a negyedét megvalósítják és ezzel mondjuk ténylegesen javul mondjuk a közszolgáltatások minősége, szerintem megérte a kormányváltás.
Másrészről viszont aggódom és egyben egy furcsa bűntudat is van bennem azzal kapcsolatban, hogy a Tisza kétharmados többséget szerzett, amihez én is hozzájárultam. Szerintem sajnos nagyon is meg van az esélye annak, hogy nem lesz itt semmiféle "rendszerváltás" és valójában csak az egyik autokratát cseréltük le egy másikra. Mert mi is változott valójában? Ennek az országnak a kultúrája, az emberek mentalitása ugyanaz lesz reggel is, amikor a "közös győzelem" adta eufória alábbhagy. Ez a nép, aki tegnap még megszavazta a Tiszát, megszavazta Orbánt is nem is egyszer, hanem négyszer egymás után. Nem azt látom, hogy az emberek többsége itt nyugati típusú (elsősorban holland, német, francia stb.) demokráciát akar, ahol nem két nagy tömb váltja egymást, hanem több párt, többféle ideológia is képviselve van az országgyűlésben. Kétségeim vannak afelől is, hogy az "elszámoltatás" mennyire lesz sikeres és hogy az hogyan fog végbe menni. Hogy a NER tervezett lebontása ténylegesen a régi rendszer lebontását, majd utána egy jobban működő és kevésbé korrupt rendszer felépítését jelentse, nem pedig felépíteni ugyanazt csak más személyekkel, narancs helyett kék színnel. Mert a térképet elnézve most tényleg ez látszódik: full narancs helyett full kék. A történelmi tanulság az, hogy az esetek nagy részében csak a személyek cserélődnek, minden más marad régi, avagy a jól ismert "nothing ever happens". Ezt a jelenséget fejezi ki a profilom alatti idézet is: Everything can happen in life, especially nothing.
Persze tisztában vagyok vele, hogy a tágabb képet nézve demokrácia maga egy diszfunkcionális rendszer, de ennél jobb jelenleg nincs, hacsak nem akarjuk visszaállítani a monarchiát.. Ez az állítás persze ellentmond az egész posztnak, mivel ha ezt tényleg így gondolom nem lett volna értelme elmenni szavazni, de mégicsak emberek haltak meg azért a múltban, hogy nekem, mint egyszerű átlag polgárnak legyen "beleszólásom" a politikába, így én már csak ezért is élek mindig ezzel a jogommal.
Több mindent is tudnék írni ezzel az egésszel kapcsolatban, de már nincs hozzá sok energiám. Nem tudom elolvassa-e bárki is ezt a posztot, főleg egy incel fórumon, de ki kellett írnom magamból a gondolataimat és ez egyetlen hely ahol érdemesnek tartottam megosztani, hátha egy-két idetévedő magyar elolvassa.
